2018.11.01. 09:30, Andi
Ismét eljött az idő, mikor megemlékezhetünk elhunyt szeretteinkről, és ha másnapokon nem is, ilyenkor biztos kilátogatunk a temetőbe, hogy pár szál virággal és fénylő mécsesekkel a sírok előtt állva egy imát mondjuk el a lelkükért, és emlékezzünk azokra az időkre, mikor velünk együtt nevettek, szomorkodtak, és megölelhettük őket.
Egy kicsit nézzük meg pontosan, hogy ez a két ünnep miről is szól mélyebben, és tegyünk különbséget a két fogalom között.
A Mindenszentek vagy Mindszentek napja november elsején van, és a katolikus egyház az üdvözült lelkekről emlékezik meg. Ilyenkor szoktunk a temetőbe kilátogatni, hogy virágcsokrokat tegyünk, és csodálatos fényárral borítsuk be a sírokat.
A naptár 741-et mutatott mikor III. Gergely pápa megemlékezett a halottakról, de egyetemes ünneppé IV. Gergely pápa tette. Magyarországon a 2000-es évektől munkaszüneti napnak számít.
A történelem során összekapcsolódott az ősi kelta Samhain pogány ünneppel is, és az emberek úgy hitték, hogy az elmúlt évben meghalt emberek lelkei ilyenkor vándorolnak át a túlvilágra. Sokszor ételt és italt áldoztak fel, hogy megkönnyítsék átvándorlásukat.
A Halottak napja:
Ezt egy nappal a Mindenszentek után November 2. –án tartjuk. A megemlékezés már az ókori Rómában is létezett Feralia néven. Az egyházban 998-ban vált önálló ünnepként a Halottak napja. Szent Odiló clunyi bencés apát kezdeményezése volt, hogy megemlékezzenek a holtakról is. Ez a 11. században terjedt el, és a 14. században vált hivatalossá. Az elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, és az értük való közbenjárás, mint katolikus hiten alapul. Vigasztalást nyúlt az élőknek, hogy így enyhítsék fájdalmukat. A halottak napi gyászmise az örökéletről és a feltámadásról szólnak.
Személy szerint nagyon szerencsésnek mondhatom magam, hiszen bár vannak szeretteim, akikhez én is kimegyek, és akikért nagyon fáj a szívem, de nagyon közeli hozzátartozómként egyedül a dédi mamámat tudom felhozni. Már több mint tíz éve halott, és még mindig nem telt el olyan nap, hogy ne gondolnék rá. Hiányzik, és néha nagyon jó lenne, ha mellettem lenne, és néha beszélgethetnénk. Elmondanám neki a dolgokat, és bemutatnám neki a férjemet is. Persze tudom, hogy mióta ő fizikailag nincs velem, azóta lélekben, mint Angyal vigyáz rám.
Végezetül pedig engedjétek meg nekem, hogy egy verssel zárjam soraimat.
Máté Rózsika
Nagymamám emlékére...
Tudom, nagyon rég volt, de mintha ma lett volna,
Még látom, ahogy ott vársz a kicsiny ház alatt.
S úgy érzem, mintha kezed még most is átkarolna,
Bár e háznak vidám fala már oly rég meghasadt.
Ha tudnád, milyen sokszor haladtam ott végig,
S elcsüggedve, szótlan néztem, hol lehetsz.
S ezek után mindig felnéztem az égig,
Reméltem, hogy onnan te még most is rám nevetsz.
Te bármilyen nagy bajban tárt karokkal vártál,
S vállaidra vetted mindig terheink.
S mikor örömteli szívvel két kezedbe zártál,
Máris szebbé váltak nehéz perceink.
Te tudtad, hogy mit jelent önzetlenül adni,
S emiatt az Isten szívből szeretett.
A nagy szíved volt érték, mit olyan ritkán kapni,
Náladnál jobb ember sosem létezett.
Kedves, szelíd arcod ma is itt él bennem,
S még érzem, ahogy kezed gyengén simogat.
S még hallom, ahogy súgod: Jó ember kell lennem,
S szeretnem kell mindig szívből másokat.
S bár nem tudom, hogy mit hoz számomra az élet,
Lehet, hogy majd egyszer elhagyom hazám.
De bármerre is éljek, nem feledlek téged,
Mert Te vagy az én kedves, drága Nagymamám!
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó